2014. március 10., hétfő

Egészséges életmód

Ma egy órában az egészséges életmód lehetőségeiről beszélgettünk. Már túl vagyunk azon, hogy mik az egészséges ételek, hogy milyen háztartási vegyszereket kerüljünk... most a közösségeink, a túlhajtottság került előtérbe. Az Ökokör munkafüzet témáit beszéltük át, közben folyamatosan ötletelve, hogy mit, hogyan tudnánk beépíteni saját környezetünkbe.

Nincs köztünk olyan, aki irodában, egyéb helyen dolgozna jelenleg, így a túlóra, stb kérdést igyekeztünk anyukaságunkra értelmezni. 


2014. január 28., kedd

Dr. Masaru Emoto : VÍZ, csupa nagybetűvel...


Behatóan tanulmányozta a víz viselkedését a Föld minden táján. Napjainkban világszerte a víz egyik legnépszerűbb szakértőjeként tartják számon. Masaru Emoto 1943 júliusában született Jokohamában. A jokohamai egyetem bölcsészettudományi karának nemzetközi kapcsolatok szakán szerzett diplomát. 1986-ban Tokióban megalakította az IHM Vállalatot. 1992 októberében a Sri Lanka-i Colombo Nyílt Nemzetközi Egyetemén Alternatív Gyógyászatból szerzett doktorátust. Jelenleg az IHM Általános Kutatóintézet vezetője és tiszteletbeli elnöke a non-profit szervezetként működő Nemzetközi Víz az Életért Alapítványnak.

2014. január 14., kedd

Zöldségekben, gyümölcsökben, gabonában maradó vegyszerek határértékei

Még mindig zsibong a fejem a mai intenzív Ökokörtől… sok a gondolat, meg a tervezett utánaolvasni való, ami felcsigázott és megéri futni még egy kört vele.

Izi az élelmiszerekről beszélt, e téma kapcsán merültek fel a kérdések, leginkább a zöldségekben és gyümölcsökben megengedett vegyszerek (permetszerek) határértékének kérdése érdekelt most.


Van-e bennük, melyikben mennyi, hány féle. Illetve felmerülő kérdés volt, hogy a határértékek egy-egy szerre vonatkoznak, vagy egy növényben előforduló szerek egymásra hatását is  vizsgálják. 

2013. december 9., hétfő

Egy hónapja zöldülünk: gazdaság (2x), élelmiszer, vegyszerek... hol tartunk most?

Egy hónapja indult el az Ökokör Dunakeszin. A csoport összetételéről annyit érdemes megemlíteni, hogy zömmel igen tudatos anyukákból áll, akik már korábban is nyitott szemmel jártak. Célunk, hogy bővüljenek az ismeretek, hogy olyan témák kerüljenek elő, amiknek magunktól, eddig nem néztünk utána, hogy gondolkozásunk finomodjon, hogy a gondolatokat tettek kövessék, hogy ez (nem) vásárlásainkban is látszódjon. A prezentációk komolyak, alaposak, gondolatébresztők. Mindenki ki tudja venni belőlük azt, ahol éppen tart, ami neki abból kell.

2013. december 8., vasárnap

Egy pszichológus öko-lélekfejlődése 1)

Hát az úgy kezdődött, hogy van nekem egy édes Hugicám, aki környezetmérnökként végzett, aztán a Humusz-nál kezdett dolgozni, és mesélt nekünk mindenféle szépet és jókat a nulla hulladék elképzelésről, én meg hümmögtem. Nyilván elkezdtük szelektíven gyűjteni a szemetet, főleg, hogy a telepen vannak kukák, de ez volt a max. Utána jött a humuszos tízparancsolat, erre is elkezdtem odafigyelni. Annyira megtetszett, hogy sokáig az email aláírásom végén is ott volt (az első listás levelemben még ott is van).



Tíz dolog, amivel csökkentheted a hulladékod:

1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászontáskát, kosarat!
2. Taposd laposra és gyűjtsd szelektíven!
3. Komposztálj!
4. Javíttasd meg! Használd újra!
5. Cseréld el vagy add tovább!
6. Vásárolj piacon és támogasd a helyi kereskedelmet!
7. Keresd az újrahasznosított termékeket!
8. Válaszd a visszaválthatót!
9. Járj könyvtárba, kölcsönzőbe!
10. Csökkentsd a postai levélszemetet!


Aztán a következő lépés, hogy Anyukám "beantalvalisodott", és akárhányszor meglátott a kezemben egy... bármit (sampon, dezodor, csoki, almalé) máris kiszúrta, hogy mennyi mű és káros dolog van benne és fúj-fúj, de ezt vmi olyan módon, hogy nem lett kedvem a nyomdokaiba lépni. Valamint a kenyérsütő mániája se ragadt rám, miután az első kenyérsütési próbálkozásomat végignézte egy szó nélkül, pedig látta, h vmi alapdolgot elbénáztam (már nem emlékszem). Gondolta nem szól, majd a hibámból tanulok. Naköszi.

Aztán jött az ökokör :-) Emlékszem, amikor Zsófi az első alkalommal mondta a vállalásokat, hogy például lehet olyat is akár, hogy a kukazacskó helyett NEM tenni zacskót, és kimosni a vödröt, na ott úgy éreztem, hogy ami sok az sok, én sajnos nem vagyok ennyire jófej*. DE... elmeséltem egy barátomnak, aki egyből mondta, hogy az ő nagymamája újságpapírt tett alulra, meg körbe is palástszerűen, és ez az ötlet megtetszett! Újságpapír sajnos van elég, a szórólapozás miatt, úgyhogy párat lenyúltam a papírgyűjtős halomból, és már kész is a mű! :-) Azt hiszem, lassan két hete tettem be, azóta még mindig nem kellett levinni. Azt is észrevettem, hogy most még komolyabban veszem a szelektívet is. Eddig néha azért becsúszott egy-egy pl. vajas doboz a nagykukába, de most mindig látom az újságpapírt, és az segít komolyan venni.

Aztán a kenyérsütés. Már előbb rájöttem, hogy leválaszthatnám az Anyus (rossz) élményről a kenyérsütési (rossz)kedvemet, és már egy ideig fogadkoztam is, hogy na majd most nekilátok, de az ökokör kellett hozzá. Fölkészültem, hogy az első megint katasztrófa lesz, de nem így lett!! Finom lett, PEDIG egy éjszakán át kelesztettem a tésztát, amit a második kenyér előtt megtudtam, hogy nem úgy kell. Zsófi nyomán most már 1,5-2 óra alatt finom kenyeret tudok sütni, és omlósat is meg ropogósat is. Kössziii! Azóta nem vettünk kenyeret, most is épp sül egy, és Marcikám (férj) gyúrta!! :D
Ja és - micsoda véletlen (ha hinnék benne) - épp akortájt kaptam a közeli malomról is híreket, szóval lett finom teljes kiőrlésű házi lisztünk is.

Najó, itt abbahagyom, pedig lenne még (pl. mosódió), de nem akarok túl sokat egyszerre. Folyt. köv.

*Marci is elkezdte forgatni a szemeit, mondta, hogy neki ennyi ideje pluszban nincs, ő nem akar olyan sötétzöld lenni, akik nem kapcsolják föl a villanyt sem, mert "végülis úgy is meg lehet találni a dolgokat, csak kicsit több ideig tart" :D

2013. december 2., hétfő

Élelmiszer

Költségek

A fejlett országokban az élelmiszer feldolgozásának, tárolásának és elosztásának költsége több, mint 50%-a az élelmiszer előállítás teljes költségének.

Környezetterhelés


Szállítás során a szén-dioxid kibocsátás sokszorosa a helyben termesztett élelmiszerek előállítása közben keletkező mennyiségnek.
Nem csak a távolság számít, hanem a szállítóeszköz is. Legszennyezőbb a légi szállítás, legkevésbé a hajóval vagy vonattal történő (a légi szállítás 40-ed része).

2013. november 28., csütörtök

Élet a fogyasztói társadalomban - Ökokör előadás

Azért választottam ezt a témát a Pénzügyek témakörhöz, mert úgy vélem, pénzügyeink átgondolásához hozzásegít bennünket annak tudatosítása, hogy milyen környezetben élünk, mik azok a (negatív) hatások, amik napról napra érnek bennünket, formálják személyiségünket, akár szeretnénk, akár nem.
Pénzügyi döntéseinket ugyanis nem csak a pénztárca vastagsága befolyásolja, hanem az is , ami a fejünkben van. A szükséglet fogalma nyilvánvalóan relatív, teljesen mást éreznek nélkülözhetetlennek például egy afrikai törzs tagjai, mint egy nyugati társadalomban szocializálódó ember.
Teljesen kiszűrni valószínűleg soha nem fogjuk tudni a nemkívánatos benyomásokat, mégis a felismerés már egy jó kezdő lépés ahhoz, hogy ne dőljünk be a manipulatív hatásoknak.

Elgondolkodtató részlet az Istenek a fejükre estek című filmből

Miről is beszélünk? A fogyasztói társadalom fogalma

A fogyasztói társadalom olyan társadalmat jelöl, ahol az emberi élet (egyik) társadalmilag elfogadott célja, hogy életünk során minél több terméket és szolgáltatást fogyasszunk. Ezért tanulunk, dolgozunk, emiatt szorongunk. Az elfogyasztható javak mennyisége azonban végtelen, így gyakorlatilag soha nem dőlhetünk hátra, az elégedettség nem tarthat sokáig.
Az egyén önértékelését és társadalmi megbecsültségét nagyban meghatározza az elfogyasztott javak mértéke.
A fogyasztói társadalom azt sugallja, nem az az értékmérő, hogy milyen értéket hozunk létre, hanem hogy mit fogyasztunk, így a fogyasztás válik az önmegvalósítás útjává.
Ezt elég szomorú hallani, és mindenki szeretne arra gondolni, hogy ő csak kívülállóként tekint erre a jelenségre, de ne áltassuk magunkat! Mi is a részei vagyunk, és minél hamarabb felismerjük ezt, annál több esélyünk van arra, hogy ne vegye át felettünk teljesen az irányítást.

Hogyan is jutottunk idáig?

Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a fogyasztói társadalom kialakulásának egyik fő katalizátora az ipari forradalom volt.
Ez a folyamat alapjaiban változtatta meg a társadalmat – a munkaerő a mezőgazdaságból az iparba áramlott – a korábban nagyrészt önellátó háztartások innentől képtelenek voltak maguknak megtermelni a szükséges javakat, így egyre nagyobb mértékben az ipar által megtermelt termékek fogyasztására tértek át.
A technológiai újdonságok pedig lehetővé tették a tömegtermelést: a korábban a kézművesek által előállított egyedi termékek helyett gyártósorok ontották a termékek ezreit. Az optimális kihasználás pedig meg is követeli a nagy mennyiségeket.

Emiatt egy idő után túlkínálat alakul ki a piacon, a gyártók mesterséges kereslet fellendítésre kényszerültek: felismerték, hogy a termékeik iránti kereslet bővítése érdekében meg kell változtatniuk a fogyasztók viszonyulását a termékeikhez.  Megfelelő pozicionálással az emberekben vágyat kell kelteni a tárgyak és szolgáltatások iránt. Kiépülnek a márkák, a  termékek immár nem egy valós szükséglet kielégítésére kellenek, hanem szimbólumokká válnak: egy életérzést, egy vágyott tulajdonságot, egy csoporthoz tartozást testesítenek meg.
Jól ismert mai példák erre:
Kinder tejszelet  - anyai szeretet
Axe dezodor – vonzó férfiasság
Gucci óra – sikeresség
A megetetett fogyasztók így jelentős túlfogyasztásba hajszolják magukat.

A másik hatékony módszer pedig a tervezett elavulás, melynek lényege, hogy  a gyártók a korábbi minél tartósabb termékek helyett kevésbé tartós, hamarabb elromló, ezért hamarabb lecserélendő termékeket kezdtek el gyártani. A jelenségben érintett termékek vagy technikailag mennek tönkre idő előtt (nem érdemes javítani, az alkatrész többe kerül mint egy új)  vagy a divat és reklám miatt igen hamar elavultnak, túlhaladottnak tűnnek, ezáltal a termék tulajdonosát arra ösztönzik, hogy cserélje azt le.
Például egy telefon: élettartama kb 2-3 év + pszichológiai elavulás: ciki használni, mert sokkal újabb modellek jöttek ki.

Amikor már a fogyasztók anyagi keretét kezdték kimeríteni, jött az ötlet a továbblépésre:
vásároljanak a jövőbeli bevételeikből! Ezzel a folyamatba beléptek a bankok is, és megjelentek a
személyi  és jelzálogkölcsönök. Így a gyártók és szolgáltatók már a fogyasztók jövőben megkeresendő pénzéért is versenghetnek.

A fogyasztói társadalom és az Ember

Alapvető problémák vannak azzal is, ahogyan a fogyasztói társadalom magára az emberre tekint: ugyanis ebből a nézőpontból az embernek mindössze két aspektusa van.

Az egyik az ember mint fogyasztó.
A fogyasztói társadalomban az embert megpróbálják minél jobban kiszolgálni. Olvasnak a fejében, lesik a kívánságait, sőt, ki is találnak kívánságokat helyette, és még azokat is teljesítik.
Ez pedig következményekkel jár: az ember elveszti önállóságát. Kezdi elhinni, hogy mások tudják jobban, mire van neki szüksége, hogy az ő igényeit mások magasabb szinten képesek kielégíteni, mint ő maga.
Amíg a marketing eszköztár egyre nagyobb kreativitást vonultat fel, maga az ember fokozatosan veszíti el ezt a képességet. Ha kreatív akar lenni, még akkor is segítségül hívja a fogyasztást: hobbiboltba megy, tanfolyamokra iratkozik be, könyveket vásárol.
Eközben érzi ő, hogy valamiben hiányt szenved, de ezt is vásárlással igyekszik pótolni. termékeket vesz magának vidításképpen, vagy önismereti tréningre iratkozik be.

És ehhez el kell látnia a másik szerepét, amit a fogyasztói társadalom kijelölt számára:
az ember mint munkaerő.
Ebben a szerepében is igyekeznek minél többet kifacsarni belőle.
A fogyasztáshoz hasonlóan a munkamegszállottság is szinte elvárássá vált - a legtöbb munkahelyen ciki a munkaidő végén felállni és hazamenni. A munkahelyen töltött idő növekedésével pedig csökken az önellátásra fordítható idő – nincs idő főzni, varrni, kertészkedni, gyerekkel játszani, így ezeket is fogyasztással orvosoljuk: készételeket veszünk, ha valami elszakad, veszünk újat, és a gyereket elhalmozzuk játékokkal, hogy ne unatkozzon.
Így vissza is tértünk a fogyasztáshoz, a kör bezárult.

Szeretném hangsúlyozni, a témaválasztással nem az volt a célom, hogy másokon szörnyülködjünk, vagy háborogjunk egy jót a haszonleső gyártók manipulatív magatartásán, hanem hogy mindenki nézzen szét a saját fejében, és vegye észre azokat a területeket, ahol érdemes lenne változtatni. Sok sikert hozzá! :)